Elmentek a Holdra, lőttek pár képet

Napra pontosan 50 éve, 1969. július 20-án sikeresen landolt a Hold felszínén az Apollo-11 legénysége. Az emberiség történelmében mérföldkőnek számító tudományos teljesítményhez kevés dolog mérhető:

talán csak a fényképek, amiket az utazás során készítettek. 

Az űrhajósok 4 db különböző, a NASA igényei szerint átalakított fényképezőt használtak. Ebből 3 nagyjából megegyezett a "gyári" Hasselblad 500EL kamerával, ezekkel fotózták a parancsnoki modulból és a holdkompból a Földet, a Holdat és egymást is. Azt, amit a Hold felszínére is magukkal akartak vinni, már jobban fel kellett készíteni a viszontagságos körülményekre. A negyedik fényképező olyan különleges ezüstös borítást kapott, ami megóvta a túlmelegedéstől és a fagyástól is, a kezelőszervei pedig elnagyolt kapcsolókban végződtek, hogy a szkafander kesztyűiben is könnyen lehessen őket működtetni.  

Fotó: WestLicht Photographica Auction

A lencse és a film közé egy üvegből készült, ún. réseau lemezt helyeztek el, amire egy keresztekből álló szabályos rácshálózatot gravíroztak. Ezek a keresztek minden egyes Holdon készült fényképre ráexponálódtak, hogy az esetleges filmtorzulásokat kimutassák az előhívott képeken. 

Fotó: WestLicht Photographica Auction

Az objektíveket az optikai iparban jól ismert Zeiss cég készítette, míg a filmet az azóta csődközelbe került Kodak gyártotta. Egy tekercs filmre akár 150-200 fotót is tudtak lőni, így összesen 9 tekercset használtak el, amire 1408 kép készült - 857 fekete-fehér és 550 színes. A középformátumú, 70mm-es filmek jóval részletgazdagabb képeket eredményeztek, mint az akkoriban már elterjedt kisfilmes tekercsek. 

Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA

Az Apollo-11 űrhajója 1969. július 16-án emelkedett a magasba floridai Cape Canaveralen található Kennedy űrközpontból. Ezután további három napig repült még a Hold felé, mire megérkezett, és a legénység megkezdhette a pályára állást körülötte. 

Buzz AldrinFotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA

A pályára állást követő 13. keringésnél kezdődött meg a leszállás, amikor a holdkompot leválasztották a parancsnoki modulról. Michael Collins, a modul pilótája innen figyelhette társait, ahogy sikeresen földet érnek. 

Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Neil ArmstrongFotó: Project Apollo Archive/NASA
Buzz AldrinFotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA

Az egység parancsnokának, Neil Armstrong-nak volt a feladata a fényképek készítése, így még az ő első lépéseit a Holdon csak egy szerény felbontású, a holdkomp oldalára szerelt tv-kamera rögzítette, addig ő társa, Buzz Aldrin Holdra lépését már kiváló minőségben rögzíthette a celluloidra. A legtöbb, fehér szkafanderes figuráról készült kép a Hold felszínén általában Buzz Aldrin-t ábrázolja.

Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA

A két és fél óráig tartó holdsétát egy távolabb elhelyezett kamerán keresztül követhették a földlakó tévénézők. Ezalatt kitűzték az amerikai zászlót, műszereket állítottak fel, de még a váratlanul bejelentkező Richard Nixon elnökkel is beszélgettek. A legfontosabb feladatuk talán az a geológiai mintagyűjtés volt, amely során 22 kg holdkőzetet, port és kavicsokat gyűjtöttek be későbbi, földi vizsgálatok céljából. Összesen 21 órát és 40 percet töltöttek a Holdon, mielőtt elindultak volna haza.

Fontos volt, hogy a holdkomp a felszálláskor a lehető legkönnyebb legyen, így igyekeztek minden olyan felesleges tárgytól megszabadulni, amire már nem volt szükség a visszaúton. Erre a sorsra jutott mindkét fényképező, aminek csak a filmkazettáit hozták vissza a Földre. 

Az Apollo-17 küldetésig bezárólag összesen 12 db Hasselblad kamerát hagytak hátra a Holdon, újraértelmezve az eldobható fényképezőgépek fogalmát. 

Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA
Fotó: Project Apollo Archive/NASA

Az Apollo missziók során készült fényképek kiváló minőségben, nagy felbontásban elérhetőek a Project Apollo Archive Flickr oldalán.