„Hülyeség volna a nulláról kezdeni, ha több száz év munkáját is lehet folytatni”

A hétvégén negyedik alkalommal rendezik meg a Gyüttment Fesztivált, a városból a természetközeli életbe kívánkozók éves találkozóját Zebegényben. Ez leginkább egy szakmai rendezvény, ahol önfenntartásról, környezettudatosságról, harmonikus és természetközeli életről lehet tanulni, de sok a zenei és gyerekprogram is.

Közösségi mosogató a Gyüttment FesztiválonFotó: Halász Júlia

A fesztivál autó- és szemétmentes, mindenkinek magával kell hoznia a saját edényeit, evőeszközeit, a zuhanyzókban is csak természetes alapanyagú szappanokat lehet használni. A forgácsos wc-nek köszönhetően a négy nap alatt rengeteg komposztalapanyagot is termelnek a fesztiválozók.

Csatlós Regina, Harazin Dorka és TóbiásFotó: Halász Júlia

A gyüttment eredetileg egy elég negatív kifejezés, a más vidékről betelepült idegenre használták. Megkérdeztük a fesztivál szervezőit, hogy mit jelent ez a szó nekik.

Harazin Dorka: Mi úgy gondoljuk, hogy a gyüttmentek nagyon bátor emberek, akik mernek változtatni, akik vagányan belevágnak abba, hogy vidéken újrakezdjék. Ugyanakkor fontos az alázatosság és a humorérzék is, hogy tudjunk nevetni magunkon. Ezen a fesztiválon pont az a lényeg, hogy 

ne a rózsaszín ködöt erősítsük, hogy ha vidékre költözöl, akkor megváltozik az életed és minden jó lesz. Vidékre költözni tök egyszerű, de ott megélni és ottmaradni, az nehezebb, szeretnénk ebben kicsit segíteni.

Csatlós Regina: Ahogy egyre többen vagyunk, ahogy egyre többeket megismerünk és mi magunk is változunk, úgy maga a fesztivál is átalakul, de alapvetően az volt a cél, hogy az alternatív életmódban gondolkodó embereket hozzuk össze. Nehéz hiteles tudásra szert tenni, mert elszeparálva élünk egymástól. Azt vettük észre, hogy minden sokkal könnyebb lenne, ha találkoznánk és elmondanánk egymásnak a tapasztalatainkat. Mindenki a saját útját, mi működik és mi nem, ez segíthet mindannyiunknak több fájdalmas zsákutcát elkerülni. Mi sem abban hiszünk, hogy teljesen el kell fordulni a társadalomtól és megmutatni, hogy mindent elő tudunk állítani magunknak.

HD: Legalábbis nem azt mondjuk, hogy mindenkinek ezt kellene csinálni. Persze van, akit ez tesz boldoggá.

CsR: Igen, de ez nagyobb léptékben nehezen elképzelhető. Az én receptem most úgy néz ki, hogy szeretnék minnél több dolgot megtermelni magamnak, ami jól esik és belefér az időmbe, de nem akarok teljesen önellátó lenni. Viszont azt el tudom képzelni, hogy vannak hozzám hasonló jó szomszédaim, akikkel együttműködünk, és együtt létrehozunk egy rendszert, ami enyhíti a pénztől való óriási függőséget.

444: Mi a fesztivál jövője?

CsR: Teljes az egyetértés a csapaton beül, hogy nem szeretnénk egy sok ezres vagy sok tízezres fesztivált, nem ez a célunk. Minden térnek megvan a természetes befogadóképessége, ha több ezer embert hívsz egy helyre, az óriási környezeti terheléssel jár. Mi nem akarjuk ezt az utat választani. Gyüttment fesztivál évről évre lesz, de emellett szeretnénk gyüttment társainknak segíteni, hogy az ország különböző pontjain, a saját környezetükben kisebb rendezvényeket tudjanak szervezni. Valahogy kisebb, decentralizált módon növekedjenek ezek a kisközösségek.

Szeretnénk oda eljutni, hogy bárhová megy ez a fesztivál, ott az, aki fogadja, meg tudja őt etetni. 

Ha akkora az a gazdaság vagy falu, ami befogadja a rendezvényt, hogy ott le lehet szedni azt a mennyiségű gyógynövényt, meg lehet főzni a szörpöket, elő lehet állítani a sajtokat, amire szükség van, akkor tényleg minimális ökológiai lábnyommal lehetne a fesztivált megvalósítani. Álom vagy cél, hogy találjunk egy ilyen területet, akár falu méretűt, egy paraszt-Paradicsomot.

HD: Persze nem egy teljesen új települést hoznánk létre a semmiből, inkább meglévő közösségek erősítése a fontos, vagy hogy kihaló falvakba vigyünk újra egy kis életet.

CsR: Pazarlás lenne azt a kincset nem használni, ami vidéken fellelhető, épületek, gazdaságok, patakok, völgyek, csodálatos helyek. 

Hülyeség volna a nulláról elkezdeni valamit, amikor akár több száz év munkáját is lehet folytatni.

Chi kung óra az erdőbenFotó: Halász Júlia

A fesztivál hivatalos programja mellett spontán is alakulnak események, egy masszázsba, közös zenélésbe vagy közös főzésbe bárki becsatlakozhat.

Fotó: Halász Júlia
Fotó: Halász Júlia

A fesztiválra összesen ezer embert engednek be naponta. A résztvevők viszont sokszor aktív alakítói a programoknak, önkéntesek, vagy előadást tartanak a többi résztvevőnek.

IstvánFotó: Halász Júlia

„Ez a mozgalom még új, ugye én már régebbi kiadás vagyok” - mondja a 74 éves István, aki szintén önkéntes a fesztiválon. Tavaly még ő számított a legidősebb fesztiválozónak, idén már leelőzte a 82 éves Lehel bácsi. István sok hasonló fesztivált látogat, az Európai Rainbow fesztiváltól most egy ideig távol marad a legutóbbi vérhasjárvány miatt, de a Gyüttment előtt a Samsarara kinézett.

„Egy darabig a komposzt vécétől idegenkedtem, de rá kellett jönnöm, hogy ez még mindig a legjobb megoldás. A szabadságnak is megvannak a határai, itt elérték a minimumot, de azt azért elérték.”

SzandraFotó: Halász Júlia

Szandra: Mi most vagyunk itt először. Faluban nőttem fel, de még az is kicsit nagy nekem, egy 4500 fős falu. Szeretnénk a természethez közelebb élni, gondolkodtunk külföldben is, de még nem tudjuk pontosan, merre induljunk.

Miklós és DávidFotó: Halász Júlia

Miklós: Most vagyok itt harmadjára, első évben fesztiválozóként, aztán önkéntesként, most pedig szervezőként. Ez egy szakmai fesztivál elsősorban, bár vannak zenei és szórakoztató programok is, de alapvetően a gyüttmenttudás megosztását szolgálja. Illetve közösségszervező szerepe is van, nagyon sokan vannak olyanok, akik egész évben a földeket művelik, de erre a pár napra eljönnek ide, mert tudják azt, hogy itt találkoznak azokkal az ismerőseikkel, akikkel lehet, hogy egy évben csak egyszer tudnak összefutni.

Érezzük az egyre nagyobb mozgalmat, erőt, egyre többen ismerik fel, a jelenlegi életmódok fenntarthatatlanságát és keresik a kiutakat. Itt valós alternatívákat szeretnénk mutatni.

Dávid: Most vagyok itt először, nekem ez egy elég nagy kiszakadás az eddigi életemből, elég sok gondolatomat megváltoztatta az elmúlt másfél nap.

VallabhiFotó: Halász Júlia

Vallabhi: Krisna-völgyből érkeztünk, most vagyunk itt először. Engem az ragadott meg a legjobban, hogy ennek a fesztiválnak nem egy nagy kupac szemét a vége. Persze nagyon nehéz a csomagolóanyagokat elkerülni, de én erre otthon is törekszem.

Fotó: Halász Júlia

Az idei Gyüttment még másfél napig tart a Zebegényi Gründli réten.