Ezerötszáz-kétezren vonultak fel vasárnap délután a Római parton, hogy tiltakozzanak a tervezett mobilgát projektje ellen.

A felvonulók – családosok, idősek, kutyások, bringások, fagylaltozók – az Északi összekötő híd lábától, azaz az Aranyhegyi patak torkolatától vonultak a Postás üdülőig a bágyadt őszi napsütésben, hogy ott meghallgassák a tiltakozás fő motorjaként funkcionáló Maradjanak a fák a Rómain csoport által meghívott felszólalókat.

A demonstráció hangulata meglehetősen felemás volt, mert bár idén a tiltakozási hullám, és a magyar vízügyi szakmának az állami projektkektől függetlenebb része legalábbis megtorpanásra késztette a mobilgátpártiakat, ebben azért a legtöbben a választások előtti óvatoskodást látták a politika részéről, a projekt ugyanis egyelőre halad tovább a maga útján.

Erről Guszti bácsi, azaz Ébert Ágoston beszélt, aki feleségével a tiltakozás egyik legkeményebb magja. Ébert úr azon nyugdíjasok egyike, akit nem kell félteni, sőt tőle félnek egyre jobban a mobilgátpárti politikusok.

„Tarlós gátja talajtörést szenvedett anélkül, hogy megépült volna! És úgy tűnik, hogy Bús Balázs ásta ezt a gödröt” – kezdte mondandóját, utalva arra, hogy a legutóbbi fővárosi közgyűlés után a III. kerületi önkormányzat közölte, addig egy kapavágás nem történhet a parton, amíg el nem készül a legújabb alternatíva, a polgármester által éppen a Közgyűlésben ismertetett új, a telekhatárokon húzódó nyomvonal részletes vizsgálata.

Hogy ez miért nem adott okot a tiltakozóknak az örömre, az Ébert szavaiból nyomban kiderült. A parti nyomvonal projektje ugyanis mindezek – C-terv kidolgozása, népszavazási kezdeményezési eljárás - ellenére folytatódik, a sokat kritizált tervek engedélyezési szakaszba léptek (vízügyi, környezetvédelmi), sőt fakivágási (!) engedélykérelmek is születtek.

„Sutyiban!” - foglalta össze Ébert, mire a tömeg „CSÚNYA DOLGOK! CSÚNYA DOLGOK” kiáltozásban tört ki.

Annak ellenére, hogy a III. kerület átmeneti moratóriumot hirdetett a mobilgáttal szemben – a Közgyűlés pedig deklaráltan arra vár, hogy a Kúria döntsön arról, kiírható-e egyáltalán népszavazás az ügyben – fű alatt minden megy a maga útján.

Ébert szerint ezért most kell résen lenni, mert szerinte például a III. kerületi blokkolás csak „ócska trükk”, amely a civil tiltakozás erejét próbálja lelohasztani.

Ébert végül arról beszélt, hogy miközben hét éve konokul kitart a kerület vezetése és a főváros a mobilgát projektje mellett, az igazi cél, a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelme immár 26 éve nem oldódik meg. Pedig pl. az Aranyhegyi-patak védművét a vitától függetlenül el lehetne kezdeni építeni, erre ráadásul évek óta félre tett EU-s forrás is van.

Legózni Tarlóssal

A konferanszié Török Miklós volt, aki szintén a nulladik perctől tiltakozik az egyik utolsó természetesnek mondható Duna-parti szakasz lebetonozása mellett, kijelentette:

„Nem Tarlós Istvánnal, hanem a fiammal szeretnék legózni!”

Török volt az ugyanis, aki egy ékegyszerűségű legós példán mutatta be, mi az egyik óriási probléma a mobilgát ötletével. Mint mondta, ötéves fia gyorsan megértette, kár, hogy a főpolgármester erre eddig nem volt képes.

Felszólalt még a szakma kritikus részéről Tímár Gábor is (a visegrádi mobilgát kivitelezésén dolgozó Nemes Zoltán nem tudott eljönni), akit egyébként a szerdai Közgyűlésre is meghívott Csárdi Antal (LMP), de végül Tarlós István egyetlen független szakértőt sem hagyott felszólítani, mondván ez nem „lakossági fórum”. (Nem mellesleg a parti mobilgát projektje mellett nyugodtan felszólalhattak a Közgyűlésben a Tér-Team szakemberei korábban.)

A geofizikus-térinformatikus Tímár meglehetősen lendületes beszédet tartott, bár azzal kezdte, senkit nem akar untatni, miért rendkívül kockázatos a jelenlegi gát projektje, hiszen itt mindenki betéve tudja.

„A víz nem tűri a nyers erőszakot, de a természetéhez való igazodásnak enged”

– ezzel az idézettel kezdte beszédét. A mondat mesterétől, Németh Endrétől származik, és szerinte jól leírja, miért kockázatos a jelenlegi védvonalhoz (Nánási út) képest 2,5 méterrel mélyebben gátat építeni.

Tímár elmesélte, mennyire megalázó volt a szerdai Közgyűlés, amelyen Tarlós István egymaga pocskondiázta negyven percen át (tudósításunk itt) a parti gátról készült külsős szakértői anyagokat és azok szerzőit, és hogy mennyire tehetetlenül érezte magát eközben.

„Hogy lehet így bánni a szakértőkkel?” - tette fel a kérdést, majd levonta a tanulságot: „Ha mi nem megyünk oda, akkor tojnak arra, hogy mit akarunk!”

Erre felzendült a „Nem hagyjuk!”–skandálás, mire Tímár megjegyezte, mennyiszer hallotta már ezt, aztán mégis mindig „hagytuk”. „Maradjunk annyiban, hogy most tényleg nem hagyjuk!”

Tímár végül azzal zárta beszédét, azt kell kihasználni, hogy a politika retteg a 2018-as és 2019-es választásoktól, ezért félnek a népszerűtlen intézkedésektől, márpedig a parti mobilgát projektje egyre népszerűtlenebb.

A demonstráció végén Tömör Miklós utoljára éberséget kért a tiltakozóktól, majd azt javasolta, a tüntetésre készített KRESZ-táblákat („Földmunkavégzés tilos!” kiegészítve egy láncfűrésszel) mindenki aggassza ki a part különböző pontjain, hogy még egyértelműbb legyen a civilek üzenete.