• Az Ian Bremmer vezette Eurasia Group geopolitikai thinktank és kockázatelemző évente elkészíti összeállítását arról, hogy mik a legnagyobb veszélyforrások az adott évben. Idén is készítettek egy előrejelzést 2017-re, melyben tíz veszélyforrást jelöltek meg.
  
• Elemzésük szerint 2017-ben belépünk a geopolitikai recesszió korába, amikor az elmúlt 70 év világrendje bomolhat fel a szemünk láttára.

Független USA

Donald Trump egész politikai világképét az amerikai értékek alapjára, a függetlenségre építette fel. Ez nála azt jelenti az elemzés szerint, hogy az USA függetlenedni fog nemzetközi felelősségétől, lerázza magáról azokat a terheket, amit a világszervezetek és a szövetségesek felé vállalt kötelezettségek jelentenek.

Már rövidtávon káoszt szülhet, hogy az USA háttérbe húzódik a világpolitikában, mivel Trump politikájából inkább következik, hogy rövidtávú nemzeti érdekek mentén politizáljon. Ez nem azt jelenti majd, hogy nem számíthatunk amerikai katonai szerepvállalásra, viszont ezek csak az amerikai érdekek mentén történnek majd, más országok szempontjainak figyelmen kívül hagyásával. Az új, független Amerika külpolitikája héjább lehet Obama külpolitikájánál.

A világban létező szabadpiaci, kereskedelmi egyezmények hanyatlását is jelentheti a Trump-adminisztráció, helyette az egyes országokkal megkötött kétoldalú alkuk időszaka jöhet majd el. A szövetségesi rendszer is inkább üzleti alapú lesz, a demokratikus értékek és az emberi jogok fontosságának hangsúlyozása háttérbe szorul majd.

A közeljövőben káoszt az eltűnő szuperhatalom problémája okozhat. Ez a legnyilvánvalóbb Európában lehet, ahol Trump Oroszország felé mutatott politikai nyitottsága, a NATO szerepéről vallott felfogása, a hozzá hasonló, establishment-ellenes európai mozgalmakkal való kapcsolata tovább gyengítheti a jelenlegi világrend legfontosabb szövetségét. Ugyanígy a Közel-Keleten, ahol egyetlen regionális szereplő sem képes stabilitást és biztonságot nyújtani a régióban, nyitva hagyva ezzel a lehetőséget, hogy tovább folytatódjon államok és nem állami szereplők konfliktusa.

Kína is komolyan megerősödhet a függetlenedő USA miatt, ráadásul megnő a közvetlen konfliktus esélye is a két ország között. Kína számára lehetőség nyílik most, hogy biztonságpolitikai érdekkörét Ázsia-szerte, gazdasági befolyását pedig világszerte növelje. Hszi Csin-ping elnök már egyenesen arról beszélt, hogy Kína lehet a globalizáció következő vezetője.

De a kínai térnyerés jó eséllyel egy ponton bele fog ütközni az amerikai érdekekbe. Ami, ismerve azt, hogy Trump nem sokat ad a hagyományos diplomáciai megoldásokra, könnyen konfrontációkhoz vezethet.

Végül: a függetlenedő USA rengeteg teret fog hagyni Putyinnak. Európai választások jönnek, melyekbe bele lehet nyúlni, a szíriai "győzelem" pedig lehetőséget teremt arra, hogy növeljék az orosz befolyást a Közel-Keleten.

Kína túlreagál

Kínában szinte átláthatatlan és nagyon feszült belpolitikai időszak jöhet. A XIX. pártkongresszus a legnagyobb elitcserét hozhatja magával, ami aztán évtizedekre meghatározhatja a kommunista ország bel- és külpolitikáját.

Az szinte biztos, hogy miközben a hatalmi kérdések lesznek napirenden, Hszi Csin-ping nagyon érzékenyen fog reagálni bármiféle külső ingerre. Ez pedig befolyásolja az amerikai-kínai feszültség növekedésének esélyét is.

Másrészt a kínai vezetés számára a pártkongresszus miatt kiemelten fontos lesz az idei évben az ország gazdasági helyzete, és félő, hogy gazdasági problémák bármiféle jelére olyan túlzott állami reakciókat indíthatnak el, melyek komolyan veszélyeztethetik a világgazdaságot is.

Gyengülő Merkel

Európának még soha nem volt ekkora szüksége egy erős Merkelre. De 2017-ben nem lesz alkalmas erre a szerepre az előrejelzés szerint.

Az idei év tovább ronthatja az európai békét: a brexit-tárgyalások miatt oda lehet a bizalom az EU és Nagy-Britannia között, a görög válságnak még mindig nem látni a megoldását, Franciaországban a Nemzeti Front szerepelhet jól a választásokon, Törökország tovább csúszhat egy diktatúra felé, miközben az EU-val kötött menekültügyi megállapodás bármikor összeomolhat, és a terrorveszély is nagyobb marad, mint bárhol máshol a fejlett világban.

Az elmúlt évek válságait Európában mind Angela Merkel vezetésével küzdötte le a kontinens, idén azonban nem lehet majd rá számítani. Menekültpolitikája mögött sem otthon, sem Európa más országaiban nincs meg a megfelelő támogatás, közben olyan német nagyvállalatok, mint a Volkswagen, a Deutsche Bank vagy a Lufthansa egymás után keverednek komoly botrányokba, a szélsőjobboldali pártok pedig kontinensszerte marják szét az általa vágyott erősebb Európa képét.

Azzal együtt is, hogy várhatóan nyerhet majd a német választásokon, ettől még szerepe a kontinensen és Németországban is gyengülhet. Obama távozásával fontos szövetségest veszített, az amerikai-orosz kapcsolatok javulása miatt pedig több EU-s kormány is elkezdheti újraépíteni kapcsolatát Moszkvával.

Elmaradnak a reformok

Mind a fejlett, mind a fejlődő országok többségében a felmerülő problémák miatt inkább elkerülik idén majd a strukturális reformokat, ezzel pedig a közép- és hosszútávú növekedés és az új befektetések alapját ássák majd alá.

Van ahol azért, mert túl közel vannak a választások, és a politikai elit tart az ilyen típusú intézkedések következményeitől, más országokban pedig vagy nagyon gyenge a kormány, vagy épp egy autoriter hatalmat próbálnak meg bebetonozni és nem fér bele ilyesmi. Sok konkrét részlet az elemzésben olvasható.

Technológia a Közel-Keleten

A kormányok eddig is gyengék voltak, várhatóan azok is maradnak az országok többségében. Legitimációjuk főleg kívülről, olajpénzek révén érkezett eddig, az Egyesült Államok és szövetségeseik pedig szavatolták a biztonságot. Ennek idén vége lesz. A technológia pedig a politikai felfordulás egyik hordozója lehet.

Egyrészt mert az új energiatermelő technológiák miatt tovább csökkenhet az olaj és az OPEC jelentősége. Ezzel pedig a beáramló pénz mennyisége, és így a kormányok legitimációja is.

Az internetnek és közösségi oldalaknak hála könnyebben kommunikálhatnak egymással az emberek, ami általában remek dolog, de ezekben a vallásilag és etnikailag is nagyon vegyes országokban veszélyforrást is jelen. Az egyes csoportok olyan zárt közösségeket alkothatnak saját világképpel, ami már sehogy nem kell érintkezzen a szomszédjukban élő, más vallású emberekével sem. Ráadásul mindez eszköze a terroristáknak is, hogy új tagokat toborozzanak.

Irán már jelenleg is a világ egyik legnagyobb cyberfegyver-hatalma, és az ilyen típusú támadások vélhetően csak szaporodni fognak a régióban. Gondot jelenthet az automatizáció is: ezekben az országokban sok a fiatal felnőtt, és a jelenleg zajló technológiai fejlődés folyamatosan veszi el a lehetőségeket előlük.

A jegybankok politikai céltáblává válnak

Évtizedek óta nem fordult elő olyasmi, mint ami mostanában történik, hogy nem csak fejlődő országokban, de az USA-ban, az Eurózóna országaiban és Nagy-Britanniában is politikai támadások induljanak a jegybankok ellen. Ezek a támadások nem csak a jegybankok függetlenségét veszélyeztetik, de ennek a régi tabunak a felmondásával 2017-ben egy újabb tényező veszélyeztetheti a legnagyobb országok gazdaságának stabilitását.

Fehér Ház vs. Szilícium-völgy

Az amerikai nagyvállalatok és nagybankok erősen képviseltetik magukat az új amerikai kormányban, és ideológiailag sem áll tőlük messze az a gazdaságpolitika, amit Trump kíván folytatni.

Ugyanakkor a kaliforniai techcégekkel más a helyzet: a legtöbb cég vezetője (Peter Thiel kivételével) fel is sorakozott Trump ellen a kampány alatt, és a következő években is konfliktusok sora várható. Trump a nemzetbiztonságot tekinti egyik fő ügyének, a techcégek a szabadságot és a privacy-kérdéseket, Trump új munkahelyeket akar, a techcégek automatizációt, és míg az Obama-kormány nagyon elkötelezett volt a tudomány és az innováció támogatása mellett, ez vélhetően Trumpról majd nem lesz elmondható.

Csaták várhatóak majd az internetes újmédia területén és biztonságpolitikai, megfigyelési kérdésekben is. Munkahelyek ügyében pedig nehéz elképzelni, hogy Trump ne szálljon rá azokra a cégekre, melyek a legtöbbet tesznek az automatizáció terjedéséért. Nyílt háború azért nem várható, sőt, a techcégek is örülni fognak majd a nagyvállalatokra szabott adókedvezményeknek. De mivel ez a szektor az amerikai és egyben a globális gazdaság egyik legfőbb motorja, a politikai környezet megváltozása komoly változásokat hozhat.

Törökország

A sikertelen puccskísérlet óta sokkal sérülékenyebb lett a török gazdaság és jelentősen nőtt a politikai bizonytalanság is, Erdogan pedig a szükségállapotot arra használja, hogy napról napra haladva korlátozza az igazságszolgáltatás, az államigazgatás, az üzleti szektor és a média szabadságát.

Tavasszal pedig várhatóan népszavazással legitimáltathatja kiterjesztett hatalmát, amit egy nagyon agresszív kampány előzhet meg. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a hatóságok folytatják a hajtóvadászatot a gülenistáknak tartott személyek ellen, gazdaságilag pedig egy populista gazdaságpolitika várható egy olyan időszakban, amikor az ország állapota nem tenné ezt megalapozottá. Nyugdíjreformra, munkaügyi és adóváltoztatásokra lenne szükség, de látszik, hogy a kormány nem fog ebbe belevágni.

A nacionalista szavazók megnyeréséért is folytatni fogja a kemény fellépést a kurdok ellen, nem csak otthon, de Irakban és Szíriában is. Könnyen elképzelhető, hogy ezekben az országokban olyan lépésekre ragadtatja majd magát, amivel elidegeníti magától szövetségeseit is.

Észak-Korea

2017 Észak-Korea nagy éve lesz. És ez nem egy jó dolog. A rezsim komolyan előrehaladt nukleáris és rakétaprogramjával, és elég alapanyaguk lehet akár 20 atomtöltethez is. A rakétaprogram fejlettsége pedig elérhet arra a szintre, hogy akár az USA nyugati partját is képesek legyenek elérni.

Két komoly kockázat van itt az elemzés szerint. Egyrészt, hogy a Trump-kormány korlátozó akcióba kezd az ország ellen, és ez kiélezi a kínai-amerikai kapcsolatokat. Például elképzelhető, hogy további, súlyos szankciókra Kína nemet mondjon, hiszen az országnak nem érdeke a diktatúra összeomlása. Washington viszont ennek ellenére is léphet, olyan szankciókat bevezetve, melyek súlyosan sértik a kínai bankrendszer érdekeit.

De elképzelhető az is, hogy Trump katonai lépésekhez nyúl. Egy ilyen forgatókönyv pedig komoly kockázat egy olyan környezetben, ahol az amerikai-kínai kapcsolatok már eleve feszültek. Elképzelhető az is, hogy Japán az USA oldalára álljon, ami tovább élezné a kínai-japán kapcsolatokat is.

A másik kockázati tényező, hogy a dél-koreai elnök, Park Geun-hye végül lemondani kényszerül, és a helyére egy centrista/balos kormány kerül, amelyik nyitott a diplomáciai kapcsolatokra Észak-Koreával. Ez érinthetné a dél-koreai rakétavédelmi rendszert és a további szankciók sorsát is, és megmérgezhetné az amerikai-dél-koreai viszonyt, ami egész Ázsia és az Egyesült Államok kapcsolatára is hatással lenne.

Dél-Afrika

Ha tovább romlik a helyzet a dél-afrikai elnök, Jacob Zuma és az ellenzék között, az az egész régióra hatással lehet. Ráadásul a kormányzó ANC-n belül is politikai harcok várhatóak az idén decemberben sorra kerülő pártkongresszus előtt, a belpolitikai viszályok pedig alááshatják Dél-Afrika szerepét, mint a térség politikai stabilitásának zálogát.

És ez a lehető legrosszabbkor jöhet: Zimbabwében komoly ellenzéki tüntetésekre lehet számítani a közelgő választások miatt, amiket várhatóan Mugabe erőszakosan fog elfojtani, de komoly közvetítő szerep várna egy stabil Dél-Afrikai Köztársaságra Mozambikban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is.