• Terület: 1260 km²
  
• Kerületek száma: 18
  
• Népesség: 2,5 millió
  

A számokat nézve Észak-Korea fővárosa nem különbözik más, hasonló méretű országok központjától, sőt, úgy tudni, hogy a phenjani lakásárak is beérték az európai szintet. Az ok egyszerű: az országon belül is elzárt város, ami elsősorban a legfontosabb kormányzati és állami hivataloknak, és az ott dolgozóknak ad otthont, letért a szocializmus munkával kikövezett útjáról, az ügyeskedők hamar meggazdagodhatnak.

Miközben csak a belügyi irányítószerveknél több mint 130 ezren, a polgári titkosszolgálatoknál pedig 30 ezren dolgoznak, Phenjanban nyíltan megy a feketézés. A beszámolók szerint a várost elöntötték a Kínából csempészet holmik: filmektől hűtökőn át autókig tart a sor, egészen a kínai jüanig, amit már egyre több boltban is elfogadnak. Illegálisan. A technikai eszközök terjedése bizarr képet mutat. A mobiltelefont használók száma például már átlépte a hárommilliót Észak-Koreában, de a híváson, üzenetküldésen kívül más funkció továbbra sem elérhető a készülékeken. Egyre több phenjani lakásban van már lapos tévé, DVD-lejátszó, de legális forrásból nem lehet filmekhez jutni, végignézésük amúgy is nehézkes lenne, olyan sűrűn és hosszan tartanak az áramkimaradások.

Bár a feketepiac sokak szerint már nagyobb forgalmat bonyolít, mint a legális, a teljes termelés 50-60%-a már az ügyeskedőknek köszönhető, a diktatúra vezetése továbbra is elnéző velük szemben. Elemzők szerint Kim Dzsongun tisztában van azzal, hogy enélkül még tragikusabb állapotban lenne az ország gazdasága.

Képek: AFP PHOTO / Ed Jones