Több ezer migránsnak Szerbia a börtön, amiből nincs szabadulás

„Öt hónapja várok, hogy beléphessek Magyarországra. Semmi dolgom itt, csak tovább akarok végre menni”

– mondta egy fiatal szíriai férfi a tompai tranzitzóna szerbiai bejáratánál, egy plédekből és botokból összetákolt sátor mellett guggolva. Száraz ágakból rakott magának tüzet, azon egy – a sok használattól már teljesen összekormolódott – fazékban lecsót főzött magának. Pár méterrel arrébb, egy kisgyerekes család ugyanilyen máglyán nagy, fém szemeteskondérban melegített fürdővizet a gyerekeknek.

A Tompa-Kelebia határátkelő melletti tranzitzóna szerb oldalról (Fotó: Botos Tamás)

A család csak egy napja érkezett meg a tranzitzóna szerbiai bejáratához, és a lecsót kevergető ember szerint másnap már be is engedik őket. A zónából pedig egy nyílt táborba mehetnek, ahonnan még a menedékkérelmük elbírálása előtt tovább indulhatnak az úticéljuk felé.

Mosó lány a kelebiai sátortáborban (Fotó: Botos Tamás)

„A családoknak könnyű. Egy-két hónap alatt simán túljutnak Szerbián. De ha egyedülálló férfi vagy...” A szíriai be sem fejezte a mondatot, csak széttárta a kezét, aztán a fazék felé fordulva tovább kevergette a vacsoráját, amit a segélyszervezetektől aznap kapott zöldségekből kotyvasztott össze.

Fotó: Botos Tamás

A magyar-szerb határon jelenleg két tranzitzóna működik. Az egyik a szerbiai Horgos és Röszke között, a másik pedig a Kelebia-Tompa határátkelő mellett. Utóbbiban kizárólag arabok várják a belépést, Horgosnál pedig főleg pakisztániak, afgánok és irániak táboroznak.

Grafika: Tamás Bence Gáspár

A migránsok kettéosztását a szerbiai és a magyar hatóságok is támogatták, de valószínűleg ösztönösen is végbement volna az elkülönülés, hiszen így a tranzitzónák előtti táborok lakói könnyebben szót értenek egymással, és az etnikai feszültség is kevesebb a várakozók között. A dologgal a magyarok is jól járnak, így a tolmácsokat is könnyebb elosztani a két tranzit között.

Gyerek a röszkei tranzitzóna előtti táborban (Fotó: Botos Tamás)

A zónák tavaly szeptemberben jöttek létre, amikor Magyarország befejezte a kerítésépítést a magyar-szerb határon, és lezárta határszakaszt. Onnantól kezdve legálisan csak a tranzitzónákon keresztül léphettek be Magyarországra a migránsok, de akkoriban rengeteg menedékkérőt még a tranzitból visszafordítottak Szerbiába, mondván, hogy Szerbia biztonságos harmadik ország, ezért nem indokolt onnan további menedéket keresni.

A röszkei tranzit a magyar oldalról (Fotó: Botos Tamás)

A határ lezárása után néhány napig vártak a beléptetésre a feltorlódott migránsok, aztán a többség elindult Horvátország felé. Rövidesen azonban a horvát menekültellátó rendszer is összeomlott a nagy nyomás alatt.

  Ezekben a konténerekben kapnak ideiglenes szállást azok, akiket beengedtek a zónába. (Fotó: Botos Tamás)

Kékesi Márk, a szegedi MigSzol szóvivője szerint télen gyakorlatilag nem érkezett senki a zónákhoz, aztán tavasszal újra többen jelentek meg. Közben a magyar kormány több lépésben csökkentette a naponta a tranzitzónákba engedett migránsok keretszámát. Eredetileg naponta 100 főt engedtek be a röszkei és a tompai zónába is, aztán ez először 50-50-re, 30-30-ra, majd 20-20 főre csökkent. Most naponta 15 embert engednek be, a két zónával így jön ki a napi 30 fő.

Várakozó család a tompai tranzit előtti táborban (Fotó: Botos Tamás)

Szerbiába azonban az ENSZ becslései szerint naponta átlagosan 200 fő érkezik. Horvátország hivatalosan senkit nem enged innen át, a magyar 30-as limit pedig azt eredményezi, hogy

Szerbiában tavasz óta folyamatosan torlódnak a migránsok.

Akinek van pénze, az csempészekkel utazik tovább Belgrádból, de azóta, hogy legálisan gyakorlatilag lehetetlenné vált Szerbia elhagyása, a csempészek is egyre durvább összegekért dolgoznak. Az ENSZ szerint nagyjából 5000 bevándorló rekedhetett az ellátásukra gyakorlatilag képtelen Szerbiában.

A kelebiai sátortábor (Fotó: Botos Tamás)

Pletykák szerint át lehet jutni Magyarországra a magyar-szerb-román hármas határon, a kerítést megkerülve is, de erről csak kevés migráns tud. A szerb oldalon több önkéntes is azt hallotta, hogy ha nagyon sokan gyűlnek össze az észak-szerbiai legális és illegális táborokban, akkor néha indul egy-egy busz, ami a hármashatár közelébe, Rábé vagy Magyarmajdány falvakba szállít pár tucatnyi táborlakót. De mióta a román-szerb határon is egyre több a román őrjárat, ez az útvonal is lezárulni látszik.

Száradó ruhák a horgosi tranzitzóna oldalán (Fotó: Botos Tamás)

Marad tehát a két magyar tranzitzóna, így nem is csoda, hogy a nyáron már több száz fős, szedett-vedett, szemétből, plédekből, ponyvákból és ágakból álló illegális táborok alakultak ki mindkét zóna bejárata előtt.

A táborokban a magyar állam biztosít hideg vizet, és ahogy egyre többen érkeztek, a szerbek toitoi vécéket helyeztek ki. Ezeken kívül a várakozóknak semmijük sincs, csak az, amit a szerb, magyar és nemzetközi segélyszervezetektől kapnak.

Afgánok magyarázzák, hogy hónapok óta Szabadka környékén várakoznak, sehogyan sem tudnak bejutni Magyarországra (Fotó: Botos Tamás)

A sátortáborok meleg víz és fűtés híján, a szeptemberi éjszakai hidegek beköszöntével egyre nehezebben fenntarthatókká váltak, így a szerb hatóságok a Horgos-Röszke határátkelőnél lévő tábort szinte teljes egészében átköltöztették Szabadkára. Itt, a város határában, a Zentai úton van egy német pénzből épült menekülttábor, ahol a többség ugyan szintén sátrakban lakik, de legalább a nőknek és a gyerekeknek jut ágy meg fűtött szoba. Itt is több százan várják, hogy egyszer valahogy átjussanak Magyarországra. Jelenleg 4-500 ember lakhat itt.

A szabadkai menekülttáborban a férfiak a szabad ég alatt töltik a napot, a nők nem jönnek ki konténerszállásokból. (Fotó: Botos Tamás)

„Nem akarok konfliktust a magyarokkal, nem akarok bántani senkit, csak engedjenek át.

Semmilyen konfliktust nem akarok, kasmíri vagyok, konfliktusból jövök” – magyarázta egy huszonéves pakisztáni a táborban egy szerb tévé riporternőjének. Azt mondta, már fél éve vár Szerbiában, a horgosi táborban kezdte, aztán Szabadkára került. Mivel egyedülálló férfiként kevés esélye van bekerülni valamelyik magyar tranzitzónába, többször megpróbált már illegálisan is bejutni Magyarországra, de azt mondja, hogy a határőrök minden esetben elkapták. Állítása szerint rá egyszer már kutyát is eresztettek, és vannak ismerősei, akiket megvertek a magyar határőrök.

Új érkezők a szabadkai táborban (Fotó: Botos Tamás)

„Nem tudom, mit csináljak. Itt van ez a tábor, de itt is sátorban lakom, messze van a város, és nem általában nem is engednek ki bennünket ellenőrizetlenül. Hat hónapja vagyok Szerbiában. Hat hónapja csak sátorban aludtam vagy a földön.

Lehetőségem sincs arra, hogy magamról gondoskodjam.”

Imádkozó férfi a szabadkai táborban (Fotó: Botos Tamás)

Mivel a magyar tranzitzónákba elsősorban az úgynevezett sérülékeny csoportokba tartozókat veszik fel,

a Szerbiában feltorlódott bevándorlók túlnyomó többsége egyedülálló, fiatal férfi,

hiszen ők semmilyen sérülékeny csoportba nem tartoznak. Rájuk ráadásul a tranzitzónákban is rosszabb sors vár.

A családosokat a rendőrségi adatfelvétel és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársával folytatott 20-30 perces beszélgetés után többnyire továbbszállítják egy magyar nyitott menekülttáborba, ahonnan szabadon továbbmehetnek Nyugat-Európa felé. Velük szemben az egyedülálló férfiak általában a tranzitzónában maradnak, és itt, az elkerített tranzitzónán belül egy külön bekerített részben sokszor 27-28 napig kell várniuk. Ebben az időben konténerben alszanak, és ugyan van tisztálkodási lehetőségük és élelmük, szabad ég alá csak egy kb. 25 négyzetméteres, közös, elkerített kifutóra mehetnek, ami gyakorlatilag szigorúbb elzárást jelent, mint amilyenben a magyar börtönök legtöbb foglyának része van.

A röszkei tranzitzóna egyedülálló férfiaknak fenntartott, külön ketrece (Fotó: Botos Tamás)

Persze idővel a tranzitzónában várakozó egyedülálló férfiak többségét is átszállítják valamelyik nyitott menekülttáborba, ahonnan továbbmehetnek Nyugat felé.

Magyarország tehát szinte mindegyik menedékkérelmet visszautasítja, de mire az erről szóló végzést kiállítja a hatóság, addigra a kérelmezők többsége már továbbment Ausztriába. De ha esetleg nem megy tovább, akkor sem lehet vele mit csinálni, mivel Szerbiába csak a tranzitzónából lehet visszaküldeni embert. Ha a zónából már továbbszállították valamelyik táborba a menedékkérőt, akkor őt a szerb hatóságok már nem veszik vissza.

Grafika: Tamás Bence Gáspár
  (Fotó: Botos Tamás)

Kovács Tímea, a Helsinki Bizottság ügyvédje szerint – a dublini eljárás elsőbbsége miatt –nagyon kevesen vannak azok, akiket közvetlenül a tranzitzónákból visszaküldenek Szerbiába. Azok aránya pedig, akik a tranzitzónából nem nyílt, hanem zárt táborba kerülnek, nagyjából 5 százalék lehet a szakember szerint. Tehát általánosságban kijelenthető, hogy aki egyszer bejut a tranzitba, az – még ha valószínűleg el is utasítják a Magyarországra beadott menedékkérelmét – nagy eséllyel védelmet vagy tartózkodási jogot kaphat valamelyik EU-tagállamban

A röszkei tranzitzóna macskái (Fotó: Botos Tamás)

A vasárnapra tervezett magyarországi népszavazásról természetesen semmit nem tudott egyik migráns sem, de még a táborokból tudósító szerb újságírók sem. Ők azt hitték, hogy a népszavazásnak a magyar menedékjogi rendszerre lesz valamilyen hatása, és hogy Magyarország arról szavaz, hogy még jobban lecsökkentse-e a napi 30 fős keretszámot.

Adományokat osztó önkéntesei a kelebiai táborban (Fotó: Botos Tamás)

A vajdasági magyarok viszont már kifejezetten megosztottak. Korábban megírtuk, hogy a kvótakampány gőzerővel folyik a vajdasági választók között, és a határ menti települések lakóinál van is hatása.

A horgosi gazdák tavaly és idén tavasszal maguk is konfliktusba kerültek a terményeiket megdézsmáló migránsokkal. Most viszont egy szabadkai gazda, aki a Zentai úti tábor közelében lakik, azt mondta, a szerb hatóságok már sokkal jobban figyelnek, hogy minél kevesebb legyen a konfliktus a migránsok és a helyiek között. Mindenkinek elmagyarázzák, hogy akárhol is járnak, ne szedjenek se gyümölcsöt, se zöldséget a szabadon álló fákról és palántákról, és eleve több gyümölcsöt meg zöldséget tesznek azokba az adománycsomagokba is, amiket kiosztanak a menekülteknek.

Fedett közösségi hely a szabadkai táborban (Fotó: Botos Tamás)

Látszik az is, hogy a szerb-magyar határtól távolodva a magyarok is bonyolultabban állnak a migránskérdéshez. Ez többek szerint is a szerb média hatása, hiszen míg a határ mellett élők szinte kizárólag magyar hírforrásokból tájékozódnak, addig a délebbre lakók már a szerb médiát is követik, amiből nem ömlik a magyar migránsellenes kormánypropaganda, és a helyiek szerint néha kiegyensúlyozottabban is tájékoztatnak a menekültválsággal kapcsolatos hírekről is.

Mosás a szabadkai táborban (Fotó: Botos Tamás)