Fantasztikusak vagy cinikusak ezek a dögös portrék az ukrajnai háborúról egy kárpátaljai magyar fotóstól?

fotó: Mihovics Mihály

A hipszter a gerillaháborúban is hipszter.

Kevés helyről tudhatjuk ezt meg annyira pontosan, mint a kárpátaljai magyar Mihovics Mihály „Keleti erőd” című fotóprojektjéből. Hősünk elutazott a Don mentére, ahol szépen kidolgozott, abszolúte szándékosan divatfotószerű sorozatot készített valódi, éppen ott harcoló ukrán fegyveresekről. Akik közül többen annyira férfimodellszerűek, hogy a kontextus ismerete nélkül az ember azt is hihetné, tényleg divatsorozatról van szó. 

Annál inkább elképzelhető lehetne ilyesmi, mert pont idén ősszel okozott világméretű felháborodást a magyar Baksa Norbert divatfotós sorozata, amin a művész egy, a magyar drókerítésen átmászó lengő csöcsű modell esztétikus szenvedéseit mutatta be.

Baksa akkor arról beszélt, hogy a munkájával gondolkodásra akarta késztetni a nézőit a drámai témáról. Mihovics ennél konkrétabban fogalmazott egy interjújban, amit a Kursz című ukrán oline lapnak adott. Arról mesélt ugyanis, hogy a projekttel vitát szeretne gerjeszteni a közbeszédben az ukrán harcosok hősiességéről. Abból az alapállásból, hogy a bevallott célja pozitív képet kelteni az ukrán hadseregről, annak valódi hőseit a fotó - azon belül a divatfotó - eszközeivel felstilizálva és vizuálisan is hősként ábrázolva. Azt szeretné, ha a képek érzelmileg érintenék meg a nézőket, akik ezután büszkék tudnának lenni a katonáikra. Az interjúnak ez a része teljesen úgy hangzott, mintha egy, a hadseregére büszke amerikai adta volna.

Annyira, hogy az újságíró vissza is kérdezett, hogy a fotós hollywoodi értelemben értette-e ezt.

És igen, abban. Mihovics részletesen kifejtette, hogy az amerikai álom, a jó rendőr, a sikeres üzletasszony vagy a vamp bennünk élő képét mind Hollywood teremtette meg. „Ez ravasz propaganda, ami közben képes definiálni egy értékrendet és valamennyire az emberek viselkedését is befolyásolni. Ezekkel a művészi eszközökkel Kína, Izrael Japán és Európa is szokott élni. De Ukrajna? Ukrajnában jelenleg nem létezik a nemzeti hős képe” - nyilatkozta a fotós.

Aki a képeket az Azov ezred önkénteseiről készítette a harcok közötti szünetekben Mariupol közelében, az Azovi tenger partján található Urzufban.

A legmeglepőbb az, hogy Mihovics mindezt belső művészi meggyőződésből teszi, a projektet ugyanis a saját pénzéből finanszírozza, nem pedig a hadsereg, vagy valamilyen állami szerv fizeti.

Azt is megkérdezték tőle, hogy ukrajnai magyarként a közössége mit szól a fotóprojekthez. Mihovics erre arról beszélt, hogy a családja történelmi tapasztalatai is arra intik, hogy Ukrajnán belül képzelje el a jövőjét. A családjából ugyanis minden hatalmi váltás halálos áldozatokat követelt. Egyik nagyapja testvérét Kárpátalja elfogalásakor besorozták a szovjet hadseregbe, hogy Lengyelországban haljon meg, a másik nagyapját a német hadseregbe sorozták, ő szintén elesett valahol Európában, az egyik nagyanyja testvére pedig hosszú éveket töltött a szovjetek vorkutai munkatáborában.

Ez itt az Eastern Outpost fotóprojekt fb-odala.

(A tippért örök hálám Gáspárnak.)