Senki sem ígért rá Faludy félmillió forintos orális aktusára

Furcsa hangulatú esemény volt Faludy György hagyatékának árverezése.

Úgy képzeltem, hogy az Újlipótváros peremén tömegek fognak tolongani Faludy György kéziratainak és pár személyes tárgyának árverésén, ehhez képest a tudósítókkal együtt pár tucatnyian hallgattuk, amint Gerendás Péter énekelt Villon-átköltésekkel tüzeli a közönséget. Egy olyan árverésen, ahol az esemény utáni büfé árát a licitálni jelentkezőktől bevasalt 5-5 ezer forintokból hozták össze.

Ennek megfelelően a legelső jelenet, amit megpillantottam, a következő volt: a Pintér Galériának helyet adó kazamatarendszer legmélyén furcsán kifejezéstelen arcú nő áll, a kezében egy meghatóan koszlott plüss róka, előtte egy sokkal kevésbé megható fotós, aki élénk taglejtésekkel instruálja, a háttérből pedig olyan zajok jönnek, mintha Gerendás Pétert a szomszédos árverezőterem színpadán éppen elütötte volna egy szemeteskocsi. 

Rövid nyomozással kiderítem, hogy a nő maga Faludy Fanny Asszony, aki teljesen megváltozott, amióta utoljára láttam, Gerendást pedig nem ütötte el a szemetes, hanem dobolni kezdett a gitárján, csak a zaj a helyszín furcsa akusztikája miatt felerősödött.

Képek: Botos Tamás

Maga a kínálat kissé zavarbaejtő volt: pár telefirkált jegyzetfüzet - némelyik konkrétan telefonszámfüzet - néhány kiadatlan versgyűjtemény, tucatnyi vers kézirata, dedikált könyvek, koros nyakkendő, egy kopott kabát és egy kinyúlt zakó, régi igazolványok, egy kis dohányzóasztalka, a nászajándékba kapott róka és pár doboznyi fiókszemét. Vagyis aprópénzek, kokárda, tollak, gombok, ilyesmik. No meg egy rakás kitüntetés, egészen megveszekedett árakon, 1,5 milliótól 700 ezer forintig. Verskéziratot 70-80 ezer körül, jegyzetfüzetet 250-500 ezres, igazolvány 10-20 ezres induló áron kínáltak.

Maga az árverés úgy zajlott, hogy a hoppmestert kisegítő Faludy-rajongó magyartanárnő mívesen zengő hangon részleteket olvasott fel az éppen kalapács alá lökött tételből, ha az kézirat volt. Drukkoltam, de azt a félmilliós csomagban kínált erotikusat sajnos nem olvasta fel, amiben a mester úgy vélekedett, hogy az őt orálisan éppen leottózó nő úgy tartja a szájában a péniszét, ahogy a katona fogja a rohamkést. Igen, a mester lehengerlő figura volt, csodás egyéniség és zseniális önéletrajzíró, de nem pont költőként dobta a legnagyobbat. Ez jól ki is domborodott ezúttal, hiszen egészen sok részletet olvastak fel ismert és kiadatlan verseiből.

Ha nincs egy Titokzatos Vevő, aki a szervezők bejelentése szerint kikiáltási áron ajánlatot tett szinte az összes tételre, kellemetlenül kevés lett volna a licitálás. A helyszínen pár vers kézirata és néhány igazolvány keltett igazi érdeklődést, 10-20 ezres induló árról némelyiknél a duplája fölé jutottak. Engem őszintén megdöbbentett, hogy a ronda és kopott szamovár miért ment föl 42 ezerig, nem is beszélve egy hátborzongatóan ronda, kézzel gyurmázott nyaklánc 17 ezer forintos áráig.

A drága jegyzetfüzetekért nem volt verseny, az irreálisan beárazott kitüntetésekért pedig még a Titokzatos Rajongó sem volt hajlandó tejelni.

A közönség konszolidált költészetrajongókból állt, így a licit végén, a bulit meg sem várva távoztunk, miközben Fanny asszony épp egy kamerának használt mobiltelefon előtt küzdött a szavakkal.