Furcsa hangulatú esemény volt Faludy György hagyatékának árverezése.

Úgy képzeltem, hogy az Újlipótváros peremén tömegek fognak tolongani Faludy György kéziratainak és pár személyes tárgyának árverésén, ehhez képest a tudósítókkal együtt pár tucatnyian hallgattuk, amint Gerendás Péter énekelt Villon-átköltésekkel tüzeli a közönséget. Egy olyan árverésen, ahol az esemény utáni büfé árát a licitálni jelentkezőktől bevasalt 5-5 ezer forintokból hozták össze.

Ennek megfelelően a legelső jelenet, amit megpillantottam, a következő volt: a Pintér Galériának helyet adó kazamatarendszer legmélyén furcsán kifejezéstelen arcú nő áll, a kezében egy meghatóan koszlott plüss róka, előtte egy sokkal kevésbé megható fotós, aki élénk taglejtésekkel instruálja, a háttérből pedig olyan zajok jönnek, mintha Gerendás Pétert a szomszédos árverezőterem színpadán éppen elütötte volna egy szemeteskocsi.

Rövid nyomozással kiderítem, hogy a nő maga Faludy Fanny Asszony, aki teljesen megváltozott, amióta utoljára láttam, Gerendást pedig nem ütötte el a szemetes, hanem dobolni kezdett a gitárján, csak a zaj a helyszín furcsa akusztikája miatt felerősödött.

Maga a kínálat kissé zavarbaejtő volt: pár telefirkált jegyzetfüzet - némelyik konkrétan telefonszámfüzet - néhány kiadatlan versgyűjtemény, tucatnyi vers kézirata, dedikált könyvek, koros nyakkendő, egy kopott kabát és egy kinyúlt zakó, régi igazolványok, egy kis dohányzóasztalka, a nászajándékba kapott róka és pár doboznyi fiókszemét. Vagyis aprópénzek, kokárda, tollak, gombok, ilyesmik. No meg egy rakás kitüntetés, egészen megveszekedett árakon, 1,5 milliótól 700 ezer forintig. Verskéziratot 70-80 ezer körül, jegyzetfüzetet 250-500 ezres, igazolvány 10-20 ezres induló áron kínáltak.

Maga az árverés úgy zajlott, hogy a hoppmestert kisegítő Faludy-rajongó magyartanárnő mívesen zengő hangon részleteket olvasott fel az éppen kalapács alá lökött tételből, ha az kézirat volt. Drukkoltam, de azt a félmilliós csomagban kínált erotikusat sajnos nem olvasta fel, amiben a mester úgy vélekedett, hogy az őt orálisan éppen leottózó nő úgy tartja a szájában a péniszét, ahogy a katona fogja a rohamkést. Igen, a mester lehengerlő figura volt, csodás egyéniség és zseniális önéletrajzíró, de nem pont költőként dobta a legnagyobbat. Ez jól ki is domborodott ezúttal, hiszen egészen sok részletet olvastak fel ismert és kiadatlan verseiből.

Ha nincs egy Titokzatos Vevő, aki a szervezők bejelentése szerint kikiáltási áron ajánlatot tett szinte az összes tételre, kellemetlenül kevés lett volna a licitálás. A helyszínen pár vers kézirata és néhány igazolvány keltett igazi érdeklődést, 10-20 ezres induló árról némelyiknél a duplája fölé jutottak. Engem őszintén megdöbbentett, hogy a ronda és kopott szamovár miért ment föl 42 ezerig, nem is beszélve egy hátborzongatóan ronda, kézzel gyurmázott nyaklánc 17 ezer forintos áráig.

A drága jegyzetfüzetekért nem volt verseny, az irreálisan beárazott kitüntetésekért pedig még a Titokzatos Rajongó sem volt hajlandó tejelni.

A közönség konszolidált költészetrajongókból állt, így a licit végén, a bulit meg sem várva távoztunk, miközben Fanny asszony épp egy kamerának használt mobiltelefon előtt küzdött a szavakkal.