• 2010. október 4-én a Veszprém megyei Kolontáron a Magyar Alumínium Zrt. (MAL) iszaptároló X. kazettájának nyugati gátja átszakadt, és közel 1 millió köbméter vörösiszap zúdult a Torna-patak völgye felé.
• Ez volt Magyarország történetének eddigi legsúlyosabb ipari katasztrófája.
• 10 ember halt meg, legkevesebb 150-en sérültek meg, közülük sokan súlyos és maradandó égési sérüléseket szenvedtek.
• A kármentés és a helyreállítás közel 40 milliárd forintjába került Magyarországnak.

A vörösiszap bányászati melléktermék, ami a timföld előállítása során keletkezik. Szilárd állapotban nem feltétlenül számít veszélyes hulladéknak, viszont a folyamat során a kitermelt bauxitot erős lúgosító eljárásnak vetik alá, így a tárolt zagy tetején gyakran jelentős folyékony lúg halmozódik fel.

Ez volt a helyzet a katasztrófa idején is. A 160-180 fokos főzés során keletkező lúg 13-as PH-értéket is elérheti, ami súlyosan maró hatású. Ebben a tekintetben “alattomosabb”, mint a sav, mert lassan fejti ki hatását. A helyenként méteres magasságban hömpölygő iszapban többen azért szenvedtek súlyos égési sérüléseket, mert sokáig nem érzékelték a lúg maró hatását.

Parlamenti vizsgálóbizottság és szakértői csoport is vizsgálta esetet. A tározó statikai kialakítása nem volt megfelelő, a kazettát ugyanis eredetileg szárazanyag tárolására tervezték, a túltelítettség miatt pedig nagy nyomás alá került a tározó északi falának sarka, és átszakadt.

A múlasztás mellett szerepet játszott a nyáron esett nagy csapadék, és a szeles idő, de a katasztrófa így is elkerülhető lett volna, ha a regionális hatóságok megfelelő időközönként ellenőrzik a tározók statikai állapotát.

A bányászati hatóság nem volt kijelölve erre a feladatra, a környezetvédelmi hatóság pedig csak az esetleges szivárgást és kiporzást figyelte, a tározó állapotát nem vizsgálták. A törvénymódosítások nyomán ez ma már az illetékes bányászati hatóságok feladata.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a katasztrófa fényes nappal következett be, amikor a lakosok többsége épp dolgozott, a gyerekek pedig iskolában voltak. A mentésben résztvevők szerint ha a gát az éjjeli órákban szakad át, a halottak száma meghaladhatta volna akár a 100-at is.

A vörösiszap több, mint 40 négyzetkilométeren terült szét: magával sodorta egész Kolontárt, elmosta Devecser városát és beözönlött Somlóvásárhelyre, de érintette Tüskevár és Kamond községet is.

1000 hektár mezőgazdasági területet árasztott el a lúgos zagy, aminek következtében a Torna patak élővilága teljesen kipusztult. Az iszap végül nem érte el a Dunát.

A mentésben és a károk helyreállításában "csúcsidőben" kétezer kirendelt katona, rendőr, tűzoltó vett részt. Önkéntesek, aktivisták is segítették a munkát, mely során teljesen újra kellett teremteni az iszap által sújtott területek élővilágát. Adományokból több, mint 2 milliárd forint gyűlt össze.

306 házat bontottak le a térségben, mert használhatatlan állapotba kerültek. 21 új ház épült Kolontáron, 89 Devecseren, a többi fedél nélkül maradt családot használt házakban helyezték el. 72 család egyedi pénzbeli megváltásban részesült.

A MAL Zrt. a katasztrófa után egy héttel állami felügyelet alá került. Miután a cég ilyen esetekre mindössze 20 millió forintos biztosítással rendelkezett, képtelen volt érdemben hozzájárulni a kármentés költségeihez.

A horribilis bírság nyomán a vállalat ellen 2013. február óta felszámolási eljárás zajlik. Egyelőre nem tudni, az eljárás végeztével kik és milyen formában üzemeltetik tovább a tározókat.

A MAL Zrt. vezetői és egyes alkalmazottai ellen jelenleg is büntetőper van folyamatban Veszprémben, de egyelőre nem született ítélet.

A gátat újjáépítették, és kettős résfallal erősítették meg a tározó kerületét, hogy a lúgos szivárgás ne fertőzhesse meg újra a környező földeket.

A zagy nagy részét a X. tározóba szállították vissza, de a kazettában, miután kötelezték erre az ajkai alumíniumgyárat, ma már kizárólag száraz salakanyagot tárolnak.

Devecser, mint közösség, megsínylette a katasztrófát. Négyszázan költöztek el a városból, a helyiek pszichológiai utókezelésére nem fordult kellő figyelem. A kármentés alatt nagy volt az összefogás, de az új otthonok kiutalása és a kártérítés elosztása idején mindkét településen adódtak belső konfliktusok.

Kolontáron és Devecseren is emlékhelyeket állítottak a tragédia és az áldozatok emlékére. Kolontáron emlékhelyként állva hagyták egy idős néni otthonát. Ő egyike volt a katasztrófa áldozatainak.

A pontos statisztikákat az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság bocsátotta rendelkezésre.

(A mai Kolontárt bemutató képeket Botos Tamás készítette.)