Felragyogott az ég a Strand Feszitválon

Itt van végre, mutatsz az égre, de csak az ujjadat veszik észre
Már nem az, ami volt, most elhagyom e kort, De Te csak élj a mában.
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Az arcod egy ikon, a hangod egy dal, a tested titkos talizmán és én viszlek magammal.
Fekete haj és fekete szem. Itt tizennyolc lehetsz úgy hiszem.
Mert ugyanúgy hívlak most is, szánalmas, hogy mindent elhiszek. Hogy mennyire örülnék neked.
Éltet a lélek, de közben a vágy eléget.
A test a testhez ér. Ó, sajog és kér. A test a testhez ér.
Ha álom csak az élet, egyszer mindenki felébred. Egy tiszta hajnalon várja borzalom.Vagy irgalom.
A hűség a legkegyetlenebb béklyó.
Végre most hogy végre látlak, van kire gondolnom.
Ha az ostobát játszanád most tovább, maradék hited is odaveszne.
Lepedőm markolja sóhajod, csak te mondod így ki a nevem.
Ne mondd ki a nevedet! Te vagy az asszony, akit szeretek.
Mikor a szív a szívnek feszül, mindenki egyedül van belül.
Ahogy fölém nő az éj, álmodni nem hagy a vád. Ha becsukom fáradt szemem, tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap. Nélküled semmi vagyok.
Mert amíg felejtenél, addig emlékezel. A múlt búvóhelyén senki nem érhet el.
Fogyasztói sorsodat egy reklámember írja. Nekem jöhet a bor, de nem kell a por,se a láb, amely eltipor.
Annyi mindent megszerezhet az ember, alig él.
Mielőtt végképp' elnémult volna a hírnök még azt is bevallotta, hogy lehetünk újra gépek.
Akard, és lehetsz még újra tiszta, a hitedet más úgysem adja vissza.
Lakás, kocsi, gyerek. A verseny hajt. Felépült körénk a keret, de jobb lesz majd.
Ha én sem értem, te nem értheted, hogy kiből lesz az Egyetlen Egy.
Csak a mindennapi gépzsír meglegyen, ami mindent egyformára ken.
Ha egyetlen óra lenne az élet, az utolsó percét benned tölteném.
Az, aki gazdag, sok hangszórót kaphat, de két füled van csak. Tipikus sztereó.