Hülye fejjel megengedtem nekik, hogy ne járjanak iskolába

  • Tizenegy roma gyerek és szüleik, akik attól félnek, hogy gyermekük idő előtt otthagyja az iskolát, ahogy ők is tették annak idején.
  • A gyerekeket ott fotózták, ahol tanulni szoktak.
  • Fényképezte: Magócsi Márton, írta: Albert Ákos.  
  • Az abcug.hu fotóriportja.

Páros portrék a tanulásról

“Én katona akartam lenni Amerikában, mindig is oda akartam menni. Menekülni akartam itthonról”– mondta Balogh Jenő. A szülei bűnözők voltak, ő nevelőintézetben nevelkedett, és hat osztályt végzett el a nyolcból. Később javítóba került, ahol befejezte az általános iskolát. “Jobb tisztességesen élni, a gyerekeim nem juthatnak az én sorsomra”– mondta.

A lánya, Amanda 14 éves. Pár évvel ezelőtt jó tanuló volt, de aztán sokat rontott. Akkor költöztek fel Toldról Budapestre, ahol alkalmi munkát vállalt, a gyerekek viszont képtelenek voltak beilleszkedni. “Nem voltak jók a tanárok, hiányoztak a barátok” – mondta Amanda. Jenő szerint Toldon a tanár felhívta őket, ha gond volt a lányukkal, Budapesten sosem. Végül visszaköltöztek Toldra, Amandával pedig elbeszélgettek, hogy kapja össze magát. “Nem elég jónak lenni” – mondta Jenő. “Nagyon jónak kell lenni” – fejezte be Amanda.

Páros portrék a tanulásról

Seres Julianna a toldi Dózsa utcában él a gyerekeivel. A nagyobbik fia, Norbi, kerüli az iskolát, az öccse sem rajong érte. Norbi vasazni jár, miközben azt mondja otthon, bent van az iskolában. Julianna szerint még az is elképzelhető, hogy állami gondozásba veszik. Képtelen mit kezdeni vele, nem hallgat rá, inkább a barátaival lóg.

A nagylánya, a 18 éves Betti megpróbált jó helyen továbbtanulni, az Igazgyöngy Alapítvány támogatásából beiratkozott egy pallagi középiskola kollégiumába. Pár nap múlva azonban hazament. “Egyedüli cigány volt a magyarok között, nem érezte jól magát. Nem is beszélgettek vele, ő sem velük” – panaszolta az anyja. Betti erről halkan csak annyit mondott, hogy szokatlan volt neki. Most egy közelben lévő iskolába jár, dísznövény-szakra, fogalma sincs, mihez fog kezdeni vele, ha elvégzi, de miután Pallagról eljött, csak itt talált helyet.

“Én Bellácskámban bíznék, hátha sikerül neki a tanulás, és be tud illeszkedni egy normális közegbe” – mutatott Julianna a legkisebb lányra, aki ösztöndíjat is kap az Igazgyöngytől. Ebben viszont nem sokat tud segíteni neki, a tananyagot ugyanis nem érti. “Anno nem figyeltem az iskolában”. A szülei szerették az italt, így iskola helyett ő a házimunkával foglalkozott.

Páros portrék a tanulásról

A 12 éves Józsi pár éve jó tanulónak számított, aztán egyszer csak elkezdett rontani. “Az esze megvan hozzá, negyedikig nem is volt vele gond” – mondta az édesanyja, Margit. De amikor felsős lett, rossz társaságba keveredett, bukottakkal került egy osztályba, cigizni kezdett. “Muszáj volt keményebben fogni, nem volt se laptop, se tévé”.

Józsi rendőr szeretni lenni. “Aki gyerekként rossz, az felnőttként is rossz, én pedig nem akarok rossz lenni” – magyarázta. Anyjával és nevelőapjával hét éve élnek egy olyan házban, ahová csak nem rég kötötték be a villanyt, vízért pedig még mindig  a kútra kell járniuk. “Nem akarok úgy járni, mint apa, aki közmunkás” – mondta Józsi. Szerinte ő mindig csak ígérgetni tud, de sosincs pénze arra, amit ígér. ”Talán jövőre” – ismételte apja szavait.

Tünde 10 éves, gyerekorvos szeretne lenni. Édesanyja, Oláh Tünde varrónő szakmát szerzett, fodrász akart lenni, jelenleg otthon van a gyerkekkel. Biharkeresztesen élnek. | Fotó: Magócsi Márton

“Neki már a négyes is rossz jegy. Van, hogy németelül beszél egész nap, mondom magyarul lányom, magyarul”” – mesélte Oláh Tünde tízéves lányáról, Tündéről. A kislánynak 4,9 az átlaga, az édesanyja segítségére nem is nagyon van szüksége, minden hétköznap este magától leül tanulni. Az a vágya, hogy gyermekorvos lehessen. Édesanyja fordász szeretett volna lenni, de végül nem fejezte be az iskolát, férhjez ment, és varrónő lett.

Páros portrék a tanulásról

“Neki már a négyes is rossz jegy. Van, hogy németelül beszél egész nap, mondom magyarul lányom, magyarul”” – mesélte Oláh Tünde tízéves lányáról, Tündéről. A kislánynak 4,9 az átlaga, az édesanyja segítségére nem is nagyon van szüksége, minden hétköznap este magától leül tanulni. Az a vágya, hogy gyermekorvos lehessen. Édesanyja fordász szeretett volna lenni, de végül nem fejezte be az iskolát, férhjez ment, és varrónő lett.

Páros portrék a tanulásról

“Félek attól, hogy félbe hagyja” – mondta Bódi Rudolfné Erika két legkisebb gyerekéről. Dániel 19 éves, és középiskolába jár, Emil viszont még csak negyedikes. A legnagyobb fia akkor hagyta abba az iskolát, amikor megnősült, ma közmunkás. Az idősebb lánya férjhez ment még iskolás korában, ma Németországban él. A másik lánya a középiskola harmadik évfolyamáig jutott, amikor abbahagyta a tanulást, de már bánja, hogy nem szerzett szakmát

Emil is rendőr szeretne lenni, de nem megy neki annyira jól az iskola. “Sokat kell unszolni, focizni jobban szeret” – magyarázta az anyja. Gyakran vissza is felesel, amikor Erika leül kikérdezni. “Biztos te sem voltál különb” – pimaszkodik, ha nem tud valamit. Erika nyolc általánost végzett, és 14 éves kora óta dolgozik. “Inkább az apja szokott vele tanulni, ő jobb tanuló volt, le is érettségizett”.

Páros portrék a tanulásról

Ajtai Sándor egyedül neveli három gyermekét egy kis házban Berettyóújfalun. Kevés ideje van tanulni velük: egész nap dolgozik, majd főz rájuk, így csak esténként tud odaülni fél órára. A párja már régóta nem él velük. “Elsőre nehéz volt ennyi gyerekkel, de már belejöttem” – mondta. Most van, hogy kimegy reggel a pékségbe pakolni, hogy vihessen haza nekik reggelit.

A legidősebb fia, József pár éve kezdte az iskolát. A másodikat kétszer kellett járnia, mert nem figyelt eléggé az órákon, az apja szerint azonban használt az évismétlés, mert József sokat komolyodott. Rajzolni és olvasni szeret leginkább, Sándor szerint a szakmája is és a művészetekhez fog kapcsolódni, de József egyelőre csak félszegen azt mondta, taxis szeretne lenni.

Páros portrék a tanulásról

“Ahhoz képest jól tanul, amennyit követelnek” – mondta Mónika nevelt gyermekéről, Brendáról. Ő ritkán ül le vele otthon, inkább csak olvasni szoktak együtt, Brenda pedig iskola után eljár az Igazgyöngy tanodájába. Mónika reméli, hogy Brenda nem fogja a fia példáját követni. “Vele semmit sem tudtam kezdeni”. Kimaradt az iskolából, végül abba is hagyta, most pedig alkalmi munkás a Balatonnál. Amikor Mónika volt iskolás, az ő sorsa is hasonlóképp alakult. Elkezdte a vendéglátóiparit, de a családja pénztelensége miatt abbahagyta. Majd varrónőnek tanult, de azt sem tudta befejezni. Ma az Igazgyöngy Alapítvány egyik helyi alkalmazottja.

Páros portrék a tanulásról

“Jól ment a suli, 2-3-as tanuló voltam. Matekból 1-es.” Kolozsvári Zoltán 16 éves, sajátos nevelési igényű és hat osztályt végzett el az általános iskolából. Folyamatosan haza kellett járnia az iskolából, hogy segítsen dolgozni a beteg apjának. A tanulást mégsem ezért hagyta abba. “Jött egy papír, hogy nem vagyok tovább tanköteles”. Ezt a szüleivel együtt nem tudta értelmezni, így végül nem jelezték az iskolának, hogy tovább szeretne tanulni, ezért nem járhatott tovább.

Zoltán nem hiszi, hogy bármit is tudna kezdeni az életben a hat osztályával, mégis tanácstalan, amikor arról kérdezzük, akar-e tovább tanulni. Elvégezné a maradék két osztályt, de nem tudja, hogy teheti-e még. Szívesen elmenne mezőgazdasági képzésre is, de fogalma sincs, hogy mikor indul ilyen, és hogy egyáltalán részt vehet-e rajta.

Páros portrék a tanulásról

Mohácsi János és Ilona mindkét iskolás gyereke jó tanuló, az Igazgyöngy ösztöndíjasai. Dia 10 éves, Jancsi 9. Ilona szokott ugyan tanulni velük, de a gyerekek inkább az Igazgyöngy Alapítvány helyi tanodájába járnak. “Nekem csak a 8 általános van meg, azt szeretném, hogy ők ennél többre vigyék” – mondta János. Jancsi autóversenyző szeretne lenni, Dia pedig virágboltos. Ottjártunkkor éppen nekiültek együtt matekozni, Dia magyarázta Jancsinak, hogyan kell számolnia.

Páros portrék a tanulásról

“Tanultam itthon, és odafigyeltem az órákon” – magyarázta a 9 éves Heni, miért kap jó jegyeket az iskolában. Maga szokott tanulni, vagy az idősebb testvérei segítenek neki, a szülei csak kikérdezni szokták. Óvónő szeretne lenni, főleg a kistestvérei miatt. A szülei, József és Klára büszkék rá, de azt nem tudják, milyen lehetőségei lesznek. Klárának pénzhiány miatt kellett idő előtt befejeznie az iskolát, Józsefnek pedig hiába van biztonsági őr képesítése, képtelen munkát találni a környéken, mert nem keresnek Körösszakálon biztonsági őröket. A képzést azért végezte el, mert ez volt az egyetlen, ami ingyen volt.

Páros portrék a tanulásról

“Olyan még nem volt, hogy a lecke miatt nem mentem ki focizni a haverokkal”. Attila nem számít jó tanulónak, de nem is igazán érdekeli az iskola, szinte sohasem ül le otthon tanulni. A testnevelést és az informatikát szereti ugyan, de a többi tantrágy nem igazán érdekli, ő pék szeretne lenni.

Az édesanyja Kiss Lászlóné ugyanakkor úgy érzi, muszáj elérnie, hogy fia valahogy szakmát szerezzen. “Hármat indítottam el, de minddel kudarcot vallottam” – panaszolta az idősebb gyerekeiről. “Hülye fejjel megengedtem nekik, hogy ne járjanak iskolába” – tette hozzá. Most pedig mindegyik közmunkás. Attilával nem akar ilyen engedékeny lenni, de segíteni snm tud neki a tanulásban. “Én kisegítőbe jártam, nem ezeket tanultam, amiket ő”. 

Páros portrék a tanulásról

“Többször elolvastatom vele a mesét, aztán felmondatom a tartalmát” – mesélte Tóthné Szűcs Julianna, hogyan tud segíteni a lányának, Lettinek a tanulásban. Ellenőrzi azt is, megvan-e a házifeladat, és kikérdezi a verseket. Ő maga sosem szerzett képzettséget, pedig fodrász vagy kozmetikus is szívesen lett volna. De 18 éves korában már megszületett az első gyereke.“Ne az én példámat vegyék, ne ragadjanak le itt”. Az idősebbik lánya rendőrnek tanul, és Letti, a fiatalabb szintén akar lenni. Leginkább azért, mert a nővére is ezt csinálja.

Páros portrék a tanulásról

“Mind a ketten nagylányok lettek, erre rontottak. Barátnőznek!” – fakadt ki Magdolna a két lányára, a 13 éves Juditra és a 11 éves Zsófira. Kevés időt töltenek a tanulással, helyette a faluban sétálgatnak . Pedig Zsófi korábban ösztöndíjat is kapott, amire büszke volt. Magdolna szerint ő azért bukott ki a gimnáziumból annak idején, mert az anyja ráhagyta. “Ha kell, felpofozom őket, de ők nem fognak havi 50 ezer forintért szenvedni”.

Segíteni viszont csak a maga módján tud nekik, ahogy “a csóróságból telik”. A tananyagot sokszor ő sem érti, ilyenkor a sógornőjét kérdezi, aki tanítónő. A két lány leginkább a napköziban próbál tanulni, de ez sem mindig megy nekik. “Sokan vannak ott, gyakran verekednek” – mondta Judit.

“Azt szeretném, hogy pedagógusok legyenek”. Magdolna családjában hatan vannak unokatestvérek, és mindannyiuk gyereke vitte valamire. Van, aki falusi turizmust tanult, többen is leérettségiztek, és van szakmájuk. Az más kérdés, hogy a faluban képtelenek elhelyezkedni, és ezért sokuk közmunkás.

Az Abcug.hu munkáját az Igazgyöngy Alapítvány segítette.