A dolgok drágulnak, igaz? Pedig mostanában nem. Ha ránézünk a fogyasztói árindexre, úgy tűnik, hogy az infláció eltűnt, az utóbbi hónapokban átlagosan

0 százalék környékén, sőt egyre inkább az alatt volt.

Szóval nem drágábbak a dolgok az egy évvel korábbi árukhoz képest, hanem inkább nem változnak, sőt, általában egyre olcsóbbak. Ráadásul annak ellenére, hogy a forint évek óta gyengülő trendben van, tehát minden, amit importálunk, egyre többe kerül forintban. A másik oldalon viszont ott van a kitartóan gyenge magyar fogyasztói kereslet: még mindig nem fogyasztunk annyit, mint a recesszió előtt, 2006-ban (forintban számolva is csak akkor, ha nem igazítunk ki az inflációval). Ez évek óta teljes erővel fékezi az itthoni árakat.

Viszont a nulla környéki infláció nem jelenti azt, hogy az árak nem változnak. A fogyasztói árindex egy elképzelt átlagfogyasztó kiadásaiból összerakott kosáron alapul, amiben nagyjából olyan súllyal szerepelnek a dolgok, mint amit egy átlagember elfogyaszt. Az árak változását ebben a kosárban szereplő súlyok mellett nézik, ami azt jelenti, hogy ha két ugyanolyan súllyal szereplő termék közül az egyik tíz százalékkal drágul, a másik pedig annyival olcsóbb lesz, akkor nulla százalék lesz az infláció (persze a fogyasztói szokások rugalmasak, szóval ha valami kitartóan olcsóbb lesz, akkor hajlamosak vagyunk többet venni belőle).

Az adatok forrása a KSH egyik legjobb táblázata, ez. Itt megnézhetjük a statisztikusok kedvenc termékeinek átlagárát évente, ami önmagában is nagyon érdekes, de mi most megpróbálunk ezekből különféle trendeket kiolvasni.

Mi a legfontosabb dolog az életben? Először is az, hogy ne legyen üres a gyomrunk, és legyen tető a fejünk felett. Szóval az élelmiszerárak és a rezsiköltségek. Ez a két dolog el is viszi az átlagmagyar fogyasztó kiadásainak nagy részét: az élelmiszer a tavaly fogyasztói kosárban 20,6 százalék volt, a rezsi és lakással kapcsolatos kiadások pedig 20,2 százalékos súllyal szerepeltek.

Az élelmiszerárakat a leginkább a világpiaci és a helyi termelői árak befolyásolják, azon túl pedig a szabályozás, támogatások és a magyarországi kereslet. Szóval minden egyes termék ára egy elég bonyolult mátrixból jön ki.

Tavaly ezeknek az élelmiszereknek az ára változott meg a leginkább:

Nagyjából mind a világpiaci árak miatt ugráltak ekkorát. A kristálycukor az ötödével, a liszt pedig a hatodával lett olcsóbb, de a krumpli és a búza is sokkal kevesebbe kerül, és most örülhetnek a disznózsír kedvelői is. A másik oldalon a citrom és a paradicsom közül előbbi inkább a globális árak, utóbbi inkább a gyenge hazai termés miatt lett jóval drágább. Betettünk néhány olyan terméket is, aminek egyáltalán nem változott az ára.

De ez csak az egy éves változás volt. Ha visszamegyünk hat évet, már más élelmiszerek ára változott meg a legjobban.

Tehát a párizsi- és a marhahús-fogyasztók voltak a válság óta eltelt idő legnagyobb vesztesei – nekik az infláción felül harminc százalékkal többet kell fizetniük –, örülhetnek viszont azok, akik almából és étolajból vesznek sokat, ezek ugyanis nominálisan is tíz százalékkal olcsóbbak, mint 2008-ban.

Ha pedig még többet visszamegyünk, egészen 1996-ig, akkor további érdekes dolgok derülnek ki. Például ki gondolta volna, hogy közel két évtized alatt pont az uborka-paradicsom-vöröshagyma-krumpli négyes fog a leginkább drágulni (a 3-4-szeresére!)? Miközben ásványvízért és őrölt kávéért nagyjából ugyanannyit fizetünk, mint 1996-ban.

A rezsi az élelmiszerhez hasonlóan fontos dolog, ahogyan azt a Fidesz választási kampányra időzített intézkedéseiért felelős hatalomtechnikusok is felismerték. Ha a 2012-es és 2014-es átlagárakat nézzük, akkor meglátszik, hogy a rezsicsökkentés valós, és egészen sok pénzt felszabadított a magyar átlagfogyasztónál.

Már akinél. Aki ugyanis brikettel vagy tüzifával fűt, annak nem szabályozta a rezsiköltségét a kormány, sőt, ezek egész jelentősen drágultak is. A PB-palackok ára is kevésbé esett vissza a gáz/távhőhöz képest. Nem is csoda, hogy a választóikkal szoros kapcsolatot tartó politikusok hamar felhozták a tüzifa-rezsicsökkentés fontos témáját.

Ezzel együtt ha visszamegyünk 1996-ig, és onnantól nézzük az árak változását,

És mi van a többi dologgal, amit nem okvetlenül szükséges megvennünk? Az első szembetűnő dolog, hogy mennyire durván drágult a cigaretta. Már az a része, amit nem a feketepiacon vesznek meg a magyarok, ami a trafikmutyi és a sorozatos jövedéki adóemelések óta egyre nagyobb részt hasít ki a teljes cigarettafogyasztásból – igaz, ezt, mivel feketepiacról van szó, nem lehet pontosan megmondani.

Mindenesetre tavaly is több, mint 15 százalékkal emelkedett a cigaretta ára, és talán senkit nem lep meg, hogy 1996-hoz képest az 5-8-szorosukra drágultak a cigik. Eközben a piaárak tavaly csökkentek, két évtizedes távlatban pedig csak 2-3-szorosukra emelkedtek (a teljes inflációs kosár ára a 2,1-szeresére nőtt).

Nagyon rosszul jártak azok, akik az újságosnál szeretnek Magyar Nemzetet vásárolni, nekik ugyanis a harmadával drágult ez a mindennapos kiadásuk (igaz, az előfizetőknek megmaradt a viszonylag olcsó ár, ezért a KSH által regisztrált ár nem emelkedett ekkorát, csak 9 százalékot).

Árat emelt a posta is, a taxisok is, és tovább drágítottak a magyar infláció állócsillagai, a múzeumok és a mozik (az átlag múzeumbelépő szép fokozatosan a tízszeresére drágult a KSH szerint). Működött viszont a bérletárak csökkentése, tapasztalta a KSH.

A következő grafikon mutatja, hogy éppen Magyar Nemzet, a Simicska-féle médiabirodalom egyik ékköve bizonyította eddig, hogy nem csak az állam által szabályozott termékeknél és szolgáltatásoknál vannak bebetonozott, soha nem változó árak, a Nemzet ára ugyanis 2002 óta semmit nem változott, egészen tavalyig.

A tévéknél volt egy törés, a kétezres évek közepétől ugyanis már külön méri a színes és az LCD tévék árát a KSH, ezért nehéz lenne grafikonon megmutatni, de ott gyakorlatilag végig látványosan zuhantak az árak. A háztartási gépeknél pedig – talán a nagy kapacitásfelesleg miatt – évtizedes távlatban is alig tudtak árat emelni a kiskereskedők. De vajon mi történt a frottír törülközőkkel? Bezárt a kínai bolt 2010-ben, ahol korábban egy ezresért a vették a törülközőket, és onnantól kezdve már csak a Butlersben tudtak vásárolni duplaannyiért? Rejtély.

Végül még két grafikon. Az egyik azt mutatja, hogy a kormány két beavatkozása – a cigeratta adóterhelésének emelése, és a rezsicsökkentés – milyen látványosan átszabta az egyébként viszonylag csendesen változó árakat, ha a 2008 óta eltelt időszakot nézzük. A rezsi- és lakásköltségek együttesen konkrétan visszamentek oda, ahol hat évvel korábban voltak, miközben volt egy alapvető drágulás (amivel párhuzamosan a bérek is nőttek).

Végül pedig legyen itt az igazi hosszú távú nézőpont. A Kádár-rendszer idején, az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor elég fura volt az embereknek, hogy lassan emelkedni kezdtek az árak. De ez semmi nem volt ahhoz képest, ahogy a tervgazdaság megszüntetésekor egyszer csak elszabadultak az addig szabályozott árak, és eszetlenül drágulni kezdett szinte minden.

Viszont abban, hogy a háztartási energia és a többi rezsikategória ilyen brutális drágulást tud maga mögött – volt, hogy az 1960-as árszint 13 ezer százaléka felett járt –, abban a világpiaci árak játszottak szerepet, és az, hogy a magyar állam sokkal kevésbé tudta védeni ezek változásától a fogyasztókat. A most tapasztalt visszaesés ilyen léptékben is elég látványos, de az már nem olyan biztos, hogy tartható is lesz.

(A grafikonokat készítette: Tbg)